A hangyák
Írta: sziszifusz Dátum: Május 26 2008 06:06:18
H
-Ha még egyszer arra tévedsz,
La-Fontaine-nek üzenem:
Tévedett a meséjében,
írjon újat énnekem!
Teljes hír
Levest fõztem a hangyákból,
megittam a hangyalét.
Hát most a papírra hányom,
Milyen is a hangya-lét.
Pont olyan a hangyák sorsa,
amilyen az embernek.
Egész nap csak robotolnak
És a terhektõl szenvednek.
A hangya szorgos, kedves állat,
Addig míg a kertben él.
De ha ellepi a szobámat,
Már nyúlok is a permetér'
A potroha nedve miatt
vegyületnév is lett õ,
ez a lötyi -a hangyasav:
CH2 O2
A hangyáról azt kell tudni,
nincs jóban a sünivel.
Ám ha pázsitba menekül
egy fûnyíró üti el.
Csupa izgalom élete,
rettegi a madarakat,
ott szerepel étlapjukon
a desszertek címszó alatt.
Hogyha hangyás lesz egy hangya,
Anyja annyiban nem hagyja,
elmegyógyintézetbe adja.
Az lesz aztán a kis hangya
csöppnyi agya nagy kalandja.
A hangya gyûjtött egész nyáron,
a tücsök csak muzsikált,
semmi áron nem akarta
letenni a vonóját.
Csak vakarta hátsó felét
és szerelmeskedett,
míg a hangya a föld alá
ennivalót temetett.
Jött a tél és hideg lett,
a raktárban minden elfagyott.
A tücsök repülõjegyet vett
és francia honba utazott.
Ott vészelte át a telet,
ez volt ám az élvezet,
rengeteget koncertezett,
míg a hangya -éhezett.
Hazatérve elmesélte
barátjának, merre járt.
Belepakolt pincéjébe
egy bõrönd párizsi kaját.
A kis hangya hüledezett,
végre egyszer jóllakott!
Válaszából megjegyeztem
az utolsó mondatot:
-Ha még egyszer arra tévedsz,
La-Fontaine-nek üzenem:
Tévedett a meséjében,
írjon újat énnekem!