Az idõ múlása
Írta: marica Dátum: Május 26 2008 13:33:37
H
Ne bánjátok soha testem,
Veletek marad emlékem,
Lelketekben megnyugodtok,
Borítsátok rám a kabátot!
Teljes hír
Napról napra, fogy a dalom,
Ha már rekedtebb a hangom,
Nem telik tüdõmbõl levegõre,
Az utolsó szó csuklik belõle,
Ha fülem is félre hall,
Nem hallja, mit nem akar,
Ha a jót is rosszul érti,
Mond még egyszer, sokszor kéri.
S szemem elõtt fátyol lebeg,
Az idõ szõtt elé felleget,
Ne lássam a lassú múlást,
Feketébõl fehérre fakulást.
De a tudat piszkolódhat!
Jelen a múltról hallat.
Ha már szépülnek a tettek,
Ha már mindent elfelejtek,
Ha nedvem áztatja a ruhát,
Ha benne felejti a foltját,
Ha eggyé lesz bûn és erény,
Ha nem kell se só, se kenyér,
Ha nem látszik a sötétség,
Ha gyásszá válik az ég
Ha már szó nem hangzik ajkamon,
Már nem kérem, és nem akarom.
Fektessetek hideg kõre,
Vigyetek a temetõbe!
Ne sírjatok, hisz én élek!
Csak majd testem rágja féreg.
S ha könyvborító lesz kabátom,
Rajtam lesz, ha nem is fázom.
Kosztümöm, a tulipán,
Az lesz a legszebb ruhám.
A lelkem, a fehér lapok,
Ha a könyvben lapozgattok.
A szavak a gondolatom,
Vele lelketeket simítgatom.
Ne bánjátok soha testem,
Veletek marad emlékem,
Lelketekben megnyugodtok,
Borítsátok rám a kabátot!
2005. 10. 02.