Csendes fuvallat szeli a tájat
Írta: kormi37 Dátum: Május 26 2008 13:33:54
H
Csendes fuvallat szeli a tájat,
Fújó szellõként a szívem mire vágyhat.
Bíborszínû Naplementét nézve,
Vörösen izzik a Napkelte délre.
Teljes hír
Csendes fuvallat szeli a tájat,
Fújó szellõként a szívem mire vágyhat.
Bíborszínû Naplementét nézve,
Vörösen izzik a Napkelte délre.
Korai hajnalon csípi arcomat a dér,
Felhevült testemben a vágy enni kér.
Szerelem, kéj lebbenti rólad a fátylat,
A titok nyílik, és az érzés nem várhat.
Simuló kezemmel érintem tested vonalát,
A csókom édes mézét hintem, most rád.
Csillogó szemed gyémántja ragyog rám,
A szíved dobbanása lesz az én orhideám.
Pirosló alkonyatban tombol a szív,
A múltból vissza tekintve, a jelen hív.
Küzdök a múlttal egyre erõteljesen,
Beleremegve fáj a lelkem kedvesem.
Te vagy a gyémánt, arany a szívemben,
Veled lesz jó az egész életem.
Fogd kezem erõsen, ölelj magadhoz!
Izzó lávaként olvadok el az ajkadon.
Borostyánnal hintem be lelkedet,
Angyalként vigyázok rád, ha nem leszek.
Ez a pillanat még a miénk teljesen,
A tüzes vágyat érzem felhevült testeden.
Felborzolt kéj, érzés, nem halhat meg soha,
Mert te vagy az út, és ez elérhetõ a számomra.