A régi ház
Írta: zsuzsu Dátum: Május 27 2008 05:06:42
T
Nyitom az ajtót, nyikorog a zár,
S emlékek hada rohan most reám.
Teljes hír
Árva lettem, meghalt az anyám,
S örökül rám maradt a régi ház.
Ha jöttem, mindig a kapuban állt.
Milyen fájó, hogy már senki se vár.
Nyitom az ajtót, nyikorog a zár,
S emlékek hada rohan most reám.
Üres a ház, és a kert is oly kopár.
Nincsenek rózsák, dúslombú fák.
Kongóan üresek a nagy szobák,
Csak szállongó emlékek képe vár.
Porosodó tárgyak még õrá várnak,
Tanúi, egy elmúlt szép világnak.
Sorba járom most minden zegzugát,
A kertet, a konyhát, fent a padlást.
A sarokban, néhány lezárt doboz áll.
Gyerekkorom tárgyai köszönnek rám.
Könyvek, füzetek, s a régi babám.
Szépen sorba rakva, mint hajdanán.
Játszik rajtuk, a nyári napsugár,
S így, még soha semmi se fájt talán.