Emilliának
Írta: majus Dátum: Május 27 2008 09:15:53
H
Vigaszt, vágyat érzek,
csak halljam!
Mégegyszer halljam,halljam
a hangod!
Teljes hír
Valaki virult,
Most árnyékként jár.
Halk hangod homályos
fátyolos.
Mely távoli messzeségbõl
hangzik. Oly távoli.
Kit mindenki imádott,
Mindenkibõl mosolyt
varázsolt.
Virult körülötte föld,
az ég kékebb volt.
Csillagok fényesebben ragyogtak,
Õ nekem Emiliám,
ki nem az Édesanyám.
Ki mindig bölcsességre,
szeretetre, megbocsájtásra
tanított.
Emilia, szívem mélyén
helyet kapott.
Idõnként, hangját halljam,
telefonon kezem számokat
türelmetlenül keresi!
Csak hangját halljam !
Vigaszért rohanok!
Kétségbe esve várom,
szóljon hozzám!
Szóljon hozzám most!
Most, most akarom!
Akarom, mert a lelkemben
egyedül vagyok.
Önzésem végtelen! Miért?
Csak magamra gondolok.
Magamra gondolok,
Halványan csengõ hangból,
vigaszt kovácsolok.
Vigaszt, vágyat érzek,
csak halljam!
Mégegyszer halljam,halljam
a hangod!
Hangod mely oly homályos
és fátyolosan is oly kedves nékem.