Hazátlan hontalan III.
Írta: reitinger jolan Dátum: Május 29 2008 04:02:23
T
NAGY ÁLMOS DZSUNGEL VOLT A LELKEM
Teljes hír
NAGY ÁLMOS DZSUNGEL VOLT A LELKEM,
s a lány vadmacskává változott,
zöld villanások égtek a szemében.
Álom vagy való, agyam kihagyott.
Szaladtunk közben, kergetõzve,
- Elbújtál, merre vagy nem láttalak ?
Egy folyó partszegélyére érve
hagyott el minket az arany öntudat.
Vadász jött ráfogta fegyverét,
torkolattûz kormozott a légben,
ahogy kilõtte vadmacskám szemét.
Ki mentett volna meg e bolydult idõben.
Kövekre koccant karmos lábnyomok.
Hazám, ha volt is rég elhagyott.
...
S HÁLTAK AZ UTCÁN, RÁM CSAPOTT
a félsz, izzott a testem, remegett.
Álom vagy nem ? motyogtam. Hátra hagyott,
elment meredten. Mire mennék ketten !
Vadmacska voltam ? kérdezte tõlem,
követtem az éjben, bágyadt õrületben.
Kékültek a hullafoltok ûzötten,
és láttam, hogy ütnek ki a testén.
Simult volna hozzám, egyre mosolygott.
- Mondd megbosszúlnál ? -. A többiek körbe álltak,
vigyorral szemlélték, hogy rogyott,
szemük csillogott, alamizsnát vártak.
Vadmacskáért vadászt ! Ez az elvem.
De érte semmit, semmit se tettem.