Az én hitvesi ágyam
Írta: Adry Boszy Dátum: Június 01 2008 19:06:59
H
Nyugalmas hitvesi ágyam, mely oly hideg, mint a jég,
Párnáján kedvesem illatának lángja hûvösen ég.
Fehér selyme, mint a szûz hó, arcomhoz simul
Teljes hír
Az én hitvesi ágyam
Nyugalmas hitvesi ágyam, mely oly hideg, mint a jég,
Párnáján kedvesem illatának lángja hûvösen ég.
Fehér selyme, mint a szûz hó, arcomhoz simul,
Békésen fekve szívem dobbanása csendesen elcsitul.
Lecsukom szemem, s a rossz emlékek mind elszállnak,
Távolba vesznek, s lassan homályos ködfolttá vállnak.
A vérem még lüktet, de a fehér csönd körbefon lassan,
S megszûnik éltetni, elcsitul nyugodtan, és halkan.
A fény végleg eltûnik, s többé nem bántja szemem,
Utolsó sóhajom száll, s betakar örök fekhelyem.
Utolsó a pillanat, s még felvillan tekintetemben egy kép,
De már az is elsárgult, az is megtört, többé nem szép.
Föld illatát érzem, de már csak képzelem a világot,
Az érzékek eltûnnek, s többé nem tapintok, nem látok.
Régi szerelmek keserû csók-íze olvad el a számban,
Ódon a csönd, s egyedül hagy a végsõ magányban.
Vége van. Vége van a harcnak, a lét elcsitul örökre,
Már csak kedvesemet várom, hogy õ fonjon karjával körbe,
S õ el is jön hozzám, mikor éjfélt üt a toronyóra,
Mert õ a Halál, s leszáll hitvesi ágyunkba, a koporsóba!