Európához
Írta: kranczbela Dátum: Július 11 2007 18:12:13
Szeretnénk már hazatérni,
békében, nyugodtan élni.
Teljes hír
Mindenkit?l elnézést kérek el?re a vers hosszáért, de úgy éreztem nem hagyhatok ki bel?le senkit, és semmit, mert így kerek, egész.
Az uniós csatlakozásunk els? évfordulójára.
Fohász Európához!
Drága Európa,
Május elseje óta,
tervezhetünk hosszútávra,
mert beléptünk az unióba.
De, szükségünk van biztonságra,
hogy igény lesz a munkánkra,
tudásunkra, kultúránkra,
és bízhatunk a szabadságban.
Még ezer sem volt,
mikor bejöttünk.
A vad pusztákról,
ide beköltöztünk.
Nem irtottunk népet,
nem igáztunk le senkit.
Hogy beilleszkedjünk,
keresztények lettünk.
A szent koronát is,
Rómától kértük,
Pedig Bizánc e nélkül is,
adott volna nekünk.
T?lünk, csak akkor kellett félni,
amikor még kalandoztunk mi.
Akkoriban vadak voltunk,
azóta már lenyugodtunk.
Megtaláltuk szép hazánkat,
nem indítottunk már portyákat.
Inkább védtük a határokat,
így Európa szabad maradt.
Megtámadott már bennünket
mindenféle fura szerzet.
Volt itt tatár, jött a török,
orosz, német rajtunk ütött.
Már Batu kán is azt mondta,
Párizs lesz az új otthona.
De, a Dunától visszahátrált,
így megkímélve Európát.
Harcoltunk a törökökkel,
országunk így vérzett el.
Néha gy?ztünk vagy vesztettünk,
ám, mindvégig küzdöttünk.
Volt Hunyadink,
s, mindjárt kett?.
Az els?,
a híres törökver?.
A harangok érte szólnak,
minden délben megkondulnak.
Dicsérik a nagy viadalt,
a Nándorfehérvári diadalt.
Két fia volt, Mátyás, László,
utóbbira, háromszor sújtott bakó.
Ezek után ? még felállt,
megmutatva h?s formáját.
Ám ellenei leteperték,
az életét nem kímélték.
Öccsét Prágába vitték,
ott rabságba vetették.
Ám a kis rab cseperedett,
és a Duna jegén király lett.
Támadta ?t török, osztrák,
de, seregével végig helytállt.
? már nem csupán harcolt,
reneszánsz m?ért? volt.
Építtetett, csínosított,
kívül - belül rendet tartott.
Végig égtek a forradalmak,
melyek Párizsban lángra kaptak.
Majd, sorra, mind elhamvadtak,
míg Pest - Budáig eljutottak.
Ám a parázs most lángra kapott,
itt, a Márciusi ifjakkal találkozott.
A szabadságból táplálkozott,
s, egy szebb jöv? felé mutatott.
Itt a forradalom kiteljesedett,
nálunk szabadságharc lett.
Ám ellenünk össze fogott,
orosz, osztrák, s ránk támadott.
Ezután megtorlások következtek,
minden tábornokot kivégeztek.
A szökevényeket üldözték,
ha elfogták, várbörtönbe vetették.
Trianon másoknak csak egy név,
míg nekünk egy szörny? emlék.
A gy?ztesek itt mit m?veltek?
Megaláztak több nemzetet.
Ezzel olyan gy?löletet keltve,
amely egyenesen vezetet be,
a második nagy háborúba,
melyben, kivérzett Európa.
A nagy háború lezárása,
lett Európa megosztása.
Berlinben falat húztak,
így két blokkot alkottak.
Míg a nyugatiak gyarapodtak,
a keletiek rabok voltak.
Megpróbáltak kitörni,
a rabigából menekülni.
56-ban mi kerültünk sorra,
ám, akár - csak 48 - ban,
harcoltunk és kitörtünk,
de, segítség nélkül vesztettünk.
A keletnémet menekültek,
nyugatra, csak úgy kerülhettek,
hogy, mi magyarok kozkáztattunk,
és Ausztria felé, utat nyitottunk.
Ekkorra nagymedve meggyengült,
s, már a nyugat is felkészült,
a Berlini fal bontására,
az egyesült Európára.
Zsolnay eozinja,
lett a világkiállítás f?díjasa,
kézzel festett étkészletei,
az Angol királyi ház díszei.
Bécst?l egészen Párizsig,
a tet?ket fedik cserepei,
s, a palotákat díszítik,
kandallói és csempéi.
És Irinyi gyufája?
Máig mindenki használja.
Most nem gyullad fel a nadrágja,
mert biztonságos a lángja.
Ami egykor volt,
Stewenson g?zmozdonya,
kés?bb az lett,
Kandó villany vonata.
Semmelweis is magyar volt,
aki a tisztaságért harcolt.
Az egyetemen azért lázadt,
megszüntesse a gyermekágyi lázat.
Mert addig a kollegái,
neki álltak operálni,
épp miután boncoltak,
s, még kezet sem mostak.
Nem harcolt hiába,
bevonult a köztudatba.
Így lett ? a kézmosás úttör?je,
s, az rédesanyák megment?je.
Voltak koszorús költ?ink.
Balassi, Pet?fi, Radnóti.
Egyik sem tudott, ágyban,
párnák közt meghalni.
Szinte nincs a sportnak olyan ága,
hol nem állt magyar a dobogóra.
Legyen úszás, vívás, atlétika,
sakk, a jégtánc vagy öttusa.
Minket mindig elnyomtak,
rajtunk folyton uralkodtak.
Sokszor küls? ellenségek,
máskor bels? ellentétek.
Szeretnénk már hazatérni,
békében, nyugodtan élni.
Ne kelljen folyton harcolnunk,
inkább, bátran alkotni tudjunk.
Krancz Béla Pécs 2004.