Érzelmek Tragikája
Írta: Loinaar Dátum: Június 03 2008 05:11:51
H
Hiába hull a fõnix könnye
elvetél az angyalok egén!
Hiába való minden vers,
óh, bár megérthetnéd...!
Teljes hír
Érzelmek tragikája
Csendbõl született
a halott muzsika,
némán szól, a semminek,
A hangokat elmarva.
Nincsenek szavak,
csak e perc él,
s hazudok magamnak,
hogy eltart örökké.
Az érzelmek tragikája
sírni és sírni szüntelen!
Belehalni a várakozásba,
elmém karóba húzza a csend.
Belül õrületet szül a kín,
minden újra összeáll,
majd némán elhanyatlik
a szívemnek templomán.
A hiányod, mi felemészt,
s a mosoly azért sarjad,
hogy majdan elenyész
oltárán a fájdalmamnak.
Mindössze két nap,
s elvesztem óceánod,
nyomorult két nap,
már nem leszek hópihe ajkadon.
Az érzelmek tragikája,
meghalni amaz forrás mellett,
Ami buján a szítta
földet öntözte azt új életre keltve!
Hiába hull a fõnix könnye
elvetél az angyalok egén!
Hiába való minden vers,
óh, bár megérthetnéd...!
***
2006. december 5.