Frázis
Írta: csak-fater Dátum: Június 05 2008 18:28:22
Szelíd sóhajok közt vonuló ezernyi kínszenvedés,
Taposón virágoskertben megannyi elefánttülekedés.
Nincs kerítés! Elég az embernek a saját maga baja,
Nem kell, hogy más bajának is legyen okozója.
Teljes hír
Frázis
Hogy a világ nyugodt, harmonikus, rágalom!
Szelíd sóhajok közt vonuló ezer fájdalom,
Kúszó, mélybehúzó indák tekeredve lábakon,
Félelmet keltõ jelek, ákombákom a falakon.
Temetõkben keresztek közt hantok felett,
Szél a fákról sípnak egy-egy ágat levett,
Fütyörésznek a friss, gonoszszelek idegesítõn,
Lombos ágat -mint hatalmas kéz- mozgatja ijesztõn.
Hol az óhajtott nyugalom, hol a béke?
De kérem, nincs itt még a világvége!
Nézzetek fel a gyönyörû azúrkék égre,
Nyíljon ki szívetek, s lássátok meg végre!
Egy az Isten, egy a szava! Mindegy fehér vagy barna,
A sav, mindegyikbe ugyanúgy, kíméletlenül belemarna.
Ugyanúgy dobog szívünk, sírunk, s nevetünk,
A Földön mi mindannyian éppúgy szeretünk.
Szelíd sóhajok közt vonuló ezernyi kínszenvedés,
Taposón virágoskertben megannyi elefánttülekedés.
Nincs kerítés! Elég az embernek a saját maga baja,
Nem kell, hogy más bajának is legyen okozója.
Higgy! Mert tudom, hogy szép, s jó a nyár,
Hiszen temérdek móka, kacagás vár, mert jár,
Hinta vígan száll, csónak lágyan ring hullámzó vízen.
Hidd, szeretet van, s ott ül meg minden szíven!