Napjaim
Írta: janus Dátum: Június 06 2008 04:42:09
H
Napjaim vánszorgó útján
az aszály ver sátrat,
por száll léptem alatt:
kavargó alázat.
Teljes hír
Napjaim vánszorgó útján
az aszály ver sátrat,
por száll léptem alatt:
kavargó alázat.
Napjaim egyre csak peregnek:
sorsom kiszakadt zsák,
elszakadtak rég a boldogság cérnák,
mik befoltozták.
Napjaim menekülnek egyre,
sarkukban az ijesztõ semmi csahol,
de rázuhannak, mint robbanás a csendre
a tudatra, hogy nincs megnyugvás sehol.
Napjaim örök öngyilkosok
elõttük a jövõ:füstölgõ híd,
s mennek a recsegõ deszkákon,
hogy átérnek, sohase hidd!
Napjaim égnek, de bennük marad
minden kín, fájdalom,
s lángolok velük én is,
a gyufát hátradobom a vállamon.