Egy Baráthoz
Írta: Silla Dátum: Június 06 2008 18:05:29

---

Körülöttem az idõ gyorsan elszalad, mosolygok s nevetek,
De nem tudom, meddig élhetek.

C

---

Teljes hír

---

Egy Baráthoz

Ohh drága Barátom, ki azt mondtad, sosem felejtesz,
Ne ígérted volna, mert tudom, hogy csak ember vagy magad is.
Szavaid bár kedvesek nékem, és hitet adnak még, hogy küzdjek,
De ne ígérd, hogy nem felejtesz, hiszen tudom, hogy egy nap eleresztesz..

Sokat éltem én, de nem eleget, hogy életem vége legyen,
Elmenjek, és vissza se nézzek, mert fiatal vagyok én még.
E kóros fájdalom mely aludni nem hagy, megöli lelkem,
De nem adom fel Barátom, míg él bennem szereteted.

Nappalok múlnak és talán remélnem is szabad,
Oly boldog lennék, ha úgy élhetnék, mint azok,
Azok kik ott ülnek a padon, és erejük velük él, s nem ellenük.

Körülöttem az idõ gyorsan elszalad, mosolygok s nevetek,
De nem tudom, meddig élhetek.
Oly tragikusnak tûnik sorsom, vajon nem e játék e fájdalom,
S gyorsan elmúlna, ha azt mondanám: tovaszállj bajom!?

Lehet, hogy csak becsap ezen érzés,és
Olyan vagyok, mint õk, kik életüket nem féltik.
S kacagnak, ha néha megfáznak, mert öröm az
Ha az ember tudja, nem kell félnie jövõjétõl.

Bocsásd meg nékem Barát, ha nem bízok a jóban,
De túl régóta tart fogságban e kínzó rémálom,
Mely tönkreteszi fiatal éveimet, s elveszi életem,
De nem adom fel Barátom, míg él bennem reményed!