A legdrágább kincs
Írta: lulu Dátum: Július 13 2007 04:43:35
Ha egyszer valaki hasonló kincset találna,
? sem értené, hol lelt ilyen nagyszer? barátra,
Teljes hír
Kigyúlt fények sötét éjben,
Talán már nem tartanának ébren,
S a nap sem sütne perzselve izzóan le rám,
A fény kiszorulna a boldogtalanság falán.
Távolinak t?nne minden, mi szép volt,
Szürkén omlana rám az egykor kék égbolt,
A szél sem oly puhán és csendesen fújna,
S a sok kínzó érzést átélhetném akkor, újra.
Ilyenkor magam ijedten, reszketve kérdezem,
Mi lesz, ha egyszer már nem fogod két kezem?
Ülhetek a szennyben, keservesen sírhatok,
Mert tudom, ezen a földön már senkiben sem bízhatok.
Kétségbeesetten nézlek most, félve,
Hisz sajnos én semmit nem tettem érte.
Hiába próbálom felfogni, nem értem,
Miért vigasztaltál meg, mikor annyira féltem.
Remélem, rájövök minderre egy napon,
Hisz te mindig átlátsz az összes szavamon,
Olyan tanácsokat adsz, mit senkit?l sem kapok,
Szépnek látsz akkor is, ha nagyon csúnya vagyok.
Ha egyszer valaki hasonló kincset találna,
? sem értené, hol lelt ilyen nagyszer? barátra,
Ki ha kell komoly és bölcs, vagy vicces és eleven,
S rájönne, ez talán több mint barátság. Ez a szerelem.