Apai ösztön, vagy valami más
Írta: csak-fater Dátum: Július 13 2007 04:50:16
Egy nyárnap csendes, forró, kés?délutáni melegében,
Üldögélek fa h?sadó árnyékában, hintaszékemben.
Teljes hír
Ezt a versem egy igen kedves lány figyelmébe ajánlom!
Egy nyárnap csendes, forró, kés?délutáni melegében,
Üldögélek fa h?sadó árnyékában, hintaszékemben.
Érdekesnek ígérkez? könyvet olvasok nagy serényen,
Majd pihentet?n, könyvet behajtom, térdemre leeresztem,
Kissé fáradtan, egy pillanatra lehunyom szürke szemem.
Hirtelen összerezzenek, egy kiscica ül a térdemen.
Rám néz szép, esd? szemével kér?n, bátortalanul,
Remegve, biztonságot keresve térdemhez lapul.
Megsimogatom, dorombol, ezen elmosolyodom.
A rémült cicát hirtelen az ölembe felkapom,
Lompos kutya közeleg vad ugatással a parton!
Jaj mit is tehetek, ezen az összes gondolatom...
Ezzel székemb?l hatalmas lendülettel felugrom,
A kiscicát félt?n szorosan magamhoz szorítom,
A kutyát könyvemmel, s hangos szóval elzavarom!
A könyv, mit olvasok, maga az élet,
A kiscica, ki a térdemre téved,
Azonosíthatom kedves, Teveled.
A kutya, az élet megannyi buktatója, majd megéled.
Hogy hozzám jöttél, s doromboltál, szívem megérintetted!
Maradj velem, segítem kanyargós, még fiatal életed!