Szomorú menyasszony
Írta: Adry Boszy Dátum: Június 10 2008 04:19:58
H
Körülnézett, s látta, hogy egyedül maradt,
Egy könnycseppet hullatott, szíve megszakadt.
Szûziesen, fehéren a tiszta oltárra omlott,
Miközben egy sóhaj rázta meg a templomot.
Teljes hír
Szomorú menyasszony
Vidám napra virradt a fényes reggel,
Indul a szép mátka a vidám sereggel.
Szíve repes, hisz ez élete legboldogabb napja,
Mert ma van, hogy kezét kedvesének adja.
A vigadozó menet megáll a templom elõtt,
Mulatva várják a közelgõ esküvõt.
A menyasszony izgatottan az oltár elõtt áll,
Boldogságban, szerelmesen a võlegényre vár.
De jaj, peregnek a percek, telik az idõ,
Az ara hiába várja, hitvese nem jõ.
Hiába is várja epekedõ szívvel,
Hiába járkál egyre remegõ kézzel.
A násznép sugdolózik, méhkasként dong,
Vajon hol késik a võlegény, miért nem jön?
A csokor virágai már mind elhervadtak,
A vendégseregbõl is csak páran maradtak.
Végül az ara rimánkodva a pap szemébe nézett,
De az fejét rázza: Nem tehetek semmit érted.
Elfordította fejét és otthagyta a lányt,
Aki az ajtóra meredve, összetörve állt.
Körülnézett, s látta, hogy egyedül maradt,
Egy könnycseppet hullatott, szíve megszakadt.
Szûziesen, fehéren a tiszta oltárra omlott,
Miközben egy sóhaj rázta meg a templomot.
Azóta is, ha jön az üde tavaszi alkony,
Az oltár elõtt áll a szomorú menyasszony.
Azóta is siratja hazug, csalárd hitvesét,
Sóhaját messzire viszi a hideg tavaszi szél.