Mariellánk
Írta: Gyufusz Dátum: Június 11 2008 14:09:30
Z
Egyedül nevelte a lányát, ez adta neki az örömöt,
Nem hagyta panasz el a száját, élt, nevetett és küszködött.
Megharcolta a maga harcát, de a baj erõsebb volt.
Felõrölte azt az erõt, amit ifjú korától tartalékolt.
Teljes hír
Hogy ki volt a Rilla? Másnak egy Ember,
Tele gonddal, bajjal, de dolgozik jó kedvel.
Nekünk a TÁRSUNK. Harsány, jó szívû diák leány,
Hátba ver a tornazsákkal, ha nem mozogsz rád kiabál.
Küzdött keményen a kórral, mert küzdeni nagyon tudott,
Bizonyítják a kézilabdás évek, meg a nehéz hétköznapok.
Egyedül nevelte a lányát, ez adta neki az örömöt,
Nem hagyta panasz el a száját, élt, nevetett és küszködött.
Megharcolta a maga harcát, de a baj erõsebb volt.
Felõrölte azt az erõt, amit ifjú korától tartalékolt.
Hogy tudott szívbõl kacagni! Nevetése még mindig fülembe cseng
Menekült bú, a bánat szaladt, ha a körünkben Õ megjelent.
És most búcsúzni kell Tõle, a szívünk fáj, majd megszakad.
Már megint szegényebbek lettünk. Egyre kevesebb társunk marad.
Ahogy Õt, mindnyájunkat várják az elõre ment szeretteink.
Gyorsan szaladnak az évek, és együtt leszünk újra megint.
Hetven év után te se tudod felvirrad-e még új reggeled.
Megköszönhetsz minden napot, amit a sors ad még neked.