Hullámok moraja
Írta: Lujza Dátum: Június 11 2008 14:11:19
Z

Hullámok moraját, ha felidézem,
határtalan nyugalom száll meg, és érzem,
amint szétfolyik lassan ereimben.

Teljes hír


Hullámok moraját, ha felidézem,
határtalan nyugalom száll meg, és érzem,
amint szétfolyik lassan ereimben.

Messzinek tûnik a távoli tenger,
és nem tudhatja sohasem az ember,
hogy látja-e még, hallja-e még
azt, amit nem lát és hall oly rég,
de álmaiban, vágyaiban ott él,
képzelete által valósnak vél,
pedig csak tréfát ûz vele a vágy,
mely nyugalmat egy percre sem hágy,
a hiányt pótolná ábrándképpel,
illetne mindent a szeretett névvel,
érzéket, érzelmet, mindent becsapva,
csak hogy egy idõre még hagyna
egy kicsit gondolni szélre és vízre,
szabadságra, csókra, s szerelem ízére;
de a káprázat gyorsan szétfoszlik,
a vélemény mindenrõl megoszlik,
s bár mélyen, belül, minden megmarad,
az idõ mindenen hamar túlhalad,
a határtalan ponttá zsugorodik,
a víz, a szél a természetben szétoszlik,
a szabadság szabadságvággyá lényegül,
a csók, a szerelem, feledésbe merül.