Bál Szodomában
Írta: Adry Boszy Dátum: Június 12 2008 04:45:55
T
Fülledt a nyüzsgõ és bûnös város,
fülledt a vörösen ásító ég is,
Teljes hír
Bál Szodomában
Fülledt a nyüzsgõ és bûnös város, fülledt a vörösen ásító ég is,
Mámortól terhesen sóhajtanak fel a falak, velük sóhajtok én is.
Nagy ünnepély van kihirdetve, édes-fényes bál lesz Szodomában,
Minden más vígasság csak fakón kulloghat ennek nyomában.
Hömpölygõ tömeg sodor el a legnagyobb kastély legszebb termébe,
Egyenest a bálozó sokaság színes, parfümtõl izzó hatalmas tömegébe.
A zene körbefon, hangjai a mézédes borral együtt szédítenek engem,
Nincs múlt vagy jövõ, csak a jelen van, hol lélegzet könnyû a testem.
A bujaság fellegvárában egyebet én sem tehetek, egyre csak táncolok,
A vérem lüktet, a csábítás tüzével együtt én is égek, én is lángolok.
Szeretõ jönnek sorban, mind mézédes csókú, mind parázsszemû lovag,
Forgok közöttük, mindtõl egy simogatás, érintés, mind karjába fogad.
Tehetetlen vagyok, saját vágyaim rabjaként a csókos valóság elragad,
Most nincsenek tabuk, a test nem tûr béklyót, egy lánc sem marad.
Szabad a csók, szabad a szerelem, felhõ takarják most Isten egét,
Szenvedélyünk vörös fellegei ezek, melyek befogják máskor éber szemét.
Szabadon engedjük éhségünk démonait, hogy önmagunkat emésszék el,
Dúlnak a csókos, ütköztek, míg végül mindenki õrült táncra kel.
A tempó gyors, egyre csak forgunk hevesen, de a zene felsikolt hirtelen,
Az áruló Nap sugarai felfednek Isten elõtt, s meghalunk szerelmesen.