MEGLOPVA...
Írta: szoszircsi Dátum: Június 12 2008 12:47:41
Z
Szívverésem tompa lódobogás
rettegve lüktet falában a nesz ,
Teljes hír
...
Áldott földeden leborulok
mint néma sóhajod...
hangodhoz nem érhetek,de
szemed dombja szememben ragyog !
Még éget színtelen fényed ,
tükröd folyik szét elõttem ,
tested fekete- ébenfa törzs
...s a csend
szítja holnapom...de nem felel...
Árad a meztelen múlt ,
éjed mély torka kiált rám ,
elnyílt virágok ingatják fejüket
ahogy a tó felett átgyalogol a Hold...
Szívverésem tompa lódobogás
rettegve lüktet falában a nesz ,
megállok...
sírok...
vak tekintetem estét ölt
suttodó lombok köz't vacog ,
zuhanó képek esnek ki fejembõl ,
s én kérem - mi elhagyott !
Forró szél szökken magasba
hullámzó utcákra feltapadva ,
...már rohannék...
...nem lehet...
mert az idõ újra meglopott...
Körém gyûlik az éj
átölelem csendesen ,
lázas álmomat hûtené
ha engedném...hogy megjelenj...
eltaszítlak magamtól , de
bõsz igyekezetem felesleges ,
tudom jól...
- nem tudom...de leplezem...
Álmodom...
s értetlenül bámulom
...harapásod a szívemen...
...