Behódolva
Írta: horika Dátum: Június 14 2008 07:34:14
H
Menekülök a szörnyû végzetem elõl.
Mint a kettétört bot, olyan a kapocs;
Mely összetartana, ám már képtelen.
Mint a menekülésem. Az is végtelen.
Teljes hír
Behódolva
Menekülök a szörnyû végzetem elõl.
Mint a kettétört bot, olyan a kapocs;
Mely összetartana, ám már képtelen.
Mint a menekülésem. Az is végtelen.
Rémületem egy pillanatra megtorpan.
Beszûkült hörgõi levegõ után kapnak.
Félelmem, csillagfényes templomában,
Remegõ lábairól, az öreg térdeire rogy;
Gyónva bûneit egy képzeletbeli papnak.
Kincseimet mohón féltõ kirohanásaim,
Milliószor leporolt, öreg büszkeségem,
Belém hegesedõ, kivénhedt szokásaim,
És ellentmondást nem tûrõ, forró vérem.
Erõt vesz magán gyáván megfutott énem
S elveit sutba vágva megtér az otthonába.
Fejet hajt, behódol, s már hangja sincsen;
De álmában menekül! Végtelenül, hiába..