Parttalan
Írta: gondola Dátum: Június 14 2008 20:37:53
Elszökött a látomás
csalva érzést, ment tovább.
Adtad magad, többet is talán
megbántott tested, öltött álruhát.
C
Teljes hír
Parttalan
Elszökött a látomás
csalva érzést, ment tovább.
Adtad magad, többet is talán
megbántott tested, öltött álruhát.
Poros emlék maradt csupán,
hálóját a pók szövi szaporán.
Kelepcébe csalva sértett önmagad
lassan ébred, lerázva láncokat.
Elárvult lelked vívódik parttalan
az utolsó esély hozta a kínokat.
Homály fedi az éjszakát:
rMeg sem történt!r1; r11; kiáltanád.
A Hold látta a szunnyadó lángokat
csillagokkal üzent, az éj leple alatt.
Nézted, s nem láttad a jeleket
rég elveszett reményt kergetted.
Hiába szóltál: rÁlljon meg a perc!r1;
- az idõt sürgették láthatatlan kezek.
Értetlenül, becsapva új nap virradt reád
s a kegyelemdöféstõl, meghalt a vágy.
Magányos csendbe burkoltad magad,
a szavak összetörve földre hullottak.
Tiltott a perc, a gondolat,
szakadó esõ mossa álmodat.
/2008.06.13./