Magány
Írta: pici cica Dátum: Június 14 2008 20:39:37

---

S most hiába várom, hogy a napot lássam,
Inkább ülök csendben, a szobámban,

C

---

Teljes hír

---

Magány tör be szívembe újra,
Mi rég fájt, emlékezetem visszacsalja.
Hiába ûzöm, küldöm messze el,
Nem hagy, bánt, erõmet emészti fel.

Annyi kín és szenvedés, mi rég volt,
Elillant egy röpke pillanatkor.
Boldogság köszöntött, a nap is kisütött,
Madár csicsergett, s mindenben volt öröm.

De ahogy jött, úgy tova is szállt,
Mi szép volt, minden emlékké vált.
A remény, mondják, hal meg utoljára,
Mégis most nincs más hátra.

S most hiába várom, hogy a napot lássam,
Inkább ülök csendben, a szobámban,
Hol a szürkületen kívül nem vár más,
Csak kín, szenvedés és örök magány.

Törnék ki én, csak mutasson utat
Valaki, ki segít és nem bánt újra.
Mert a magány sok mindenre késztet,
Elveszteni az erõt, hogy bízzak, akárkiben.

Úgy hiszik sokan mások talán,
Nincs itt baj, hisz mosolyog a lány.
De a mosoly igen csalóka,
Mások számára valami kis mondóka.

De igazat bizton el nem árul,
Nem mutatja a valóságot.
Mert a szív összetört, könny kicsordult,
S csak várok, várom a holnapot.