Lány a tömegben
Írta: Magdileona Dátum: Június 15 2008 07:57:26
H
Lehajtott fején a nyugvó nap
fénycsíkokat játszik...
õ nem lát semmit
a szürke külvilágból -
Teljes hír
Tömeg a buszmegállóban...
tömegben, mégis egyedül...
tömegben, elrekesztõdve,
kirakatnak dõlve,
folyik a könnye...
Lehajtott fején a nyugvó nap
fénycsíkokat játszik...
õ nem lát semmit
a szürke külvilágból -
csak belülrõl álmodik.
Mi fáj vajon, te lány?
Rád mérte súlyos kilóit az élet?
A bánat szobraként viseled,
úgy érzed, nincs más,
mi remény, mi felvidít...
Buszok jönnek és mennek,
a lány nem mozdul - marad...
gondolataiban máshol jár,
ott, ahol egy verõfényes nyár
ellopta kincseit talán...
Nézem közben a gondterhelt,
sietõ tömeget,
senki nem veszi észre e
fájó jelenetet.
Ó, te lány, szívemben
maradandó kép marad,
amint sajgó bánat
és elsöprõ fájdalom
dúlja a lelked...
Viszem magammal
a buszon emléked,
lesz-e majd vajon, ki vigasztal,
s elmesél neked
hasonló nyomasztó élményeket,
hogy fájdalmad
elbírja ezt az életet?
Annyira megértem - s rettegve bár,
de arra gondolok, én is akár
lehettem volna valamikor,
egyszer régen... ez a szomorú,
kincseitõl megfosztott lány...