Késõ éjjel
Írta: Ayame Dátum: Június 15 2008 11:26:18
H
Magányosan ülök a szobában,
Körbe ölelve a sötétség rideg karjában,
Tekintetem elkalandozni látszik a mélységes feketeségben,
Éjfélt üt az óra.
Teljes hír
Késõ éjjel.
Magányosan ülök a szobában,
Körbe ölelve a sötétség rideg karjában,
Tekintetem elkalandozni látszik a mélységes feketeségben,
Éjfélt üt az óra.
A fáradtság küld nyugovóra,
Hisz tudom jól,
Kit várok, nem jön el most.
Lehunyhatnám szemem,
Hátha az álom valótlan világában,
Az idõ elrepülne és karodban hálhatnék újra,
Minden mozdulattal közelebb, és közelebb húzódva.
Bódultan,
Ajkadhoz közelítve boldogan,
Maga lenne a mennyország!
Felállok,
Tétován keresem helyem,
Elveszek a nagy ágy takarói közt,
Kimerülten hunyom le a szemem.
Utolsó gondolataim feléd tekintenek,
Búcsúzva feléd intenek,
Bizakodva térnek velem együtt az álmokba.
Szemhéjam mögött lejátszódik a képsorozat,
Miként váltunk el nem is olyan régen,
Arcod szomorú árnyára,
Szemeid búslakodó pillantására.
Kezemmel a paplant markolom,
Oltalom nélkül, rágódva,
Utolsó gondolataim körötted forognak,
Vajon gondolsz e rám ott, ahol vagy?
Oldalamra fordulok,
Nem hagy nyugodni a gondolat,
Elengedtelek, holott nem lett volna szabad.
Szorosabbra húzom a takarót,
Kósza szellõ járja be a szobát,
Borzongva hiányolom melegséged,
Vajon te fázol nélkülem?
Elmém kimerülten sikolt már,
Testem pihenni kíván,
Lelkem szárnyalni akar,
De szívem még ébren tart.
Érzelmi kavalkád,
Ez van nekem most,
Tõled távol.
Kényszerítem magam,
Hogy szemem halovány fényét
Egy idõre eltakarjam,
Ezzel is mulasztva az idõt.
Szívem még küzd,
De már nem oly annyira erõs,
Gyõz a fáradtság,
Elnyom az álom, rólad álmodom.
Mintha nem lenne elég,
Hogy tested távol tõlem,
A képzeletem tovább kínoz,
Magam elõtt látlak téged, amint karodat széttárva engem hívogatsz.
Csak messzebb, és messzebb.
Távolodsz.
Gyere vissza, ne menj el!
Ne hagyj itt megint engem!
Pirkadni látszik,
Izzadtan ébredem,
Csörög a kulcs a zárban,
Kipattanok az ágyból, az ajtóhoz sietek.
Te lépsz be rajta,
Boldogan ugrok nyakadba,
Ezer hangtalan szót súgok füledbe, de mind közül ez a legékesebb:
Végre itt vagy velem!