Felett
Írta: Airborne Dátum: Június 16 2008 05:20:12

---

T

Látom, hangyák sürögnek.
Itt nem ér el a mámor,

---

Teljes hír

---

Felett

Látom, hangyák sürögnek.
Itt nem ér el a mámor,
Itt csak én vagyok bátor.
Nem szól magam vagyok.

Mintha e lét máshol,
Mint piros virág a réten
S körülötte szürkeségben.
Idegen az anyaföld.

Hiába érzed magad,
Ki, mint alszol, nyugvást.
Mégis látod e keserû hatást.
S legyûr a lét.

Egy jobb világ, hol
te élsz tovább bennem,
Így kell történjen.
E másvilág, csakis enyém.

S lassan, megyek tovább,
Hív az elmúlás, kívánja,
hogy lépdeljek, azt ajánlja.
Lépcsõ, messze vezet, távol.

Mintha végtelen tenger.
S vad hullámok, rögös útjai.
Tudatom mély kútjai,
Melyben szunnyad minden.

Küzdve a buborék.
magasba fel, felszínre.
Törekszik az elmére,
Bár lelke marad.

Mégis,múlik az idõ,
de midõn felhõ.
Ébred a virég, nem alszik.
õ egy külön világban virágzik.

Világ, melyben beteg.
Nem lesz már kezdet.
S mégis elmebeteg.
Könnye száll a réten.

Bú, magány, keseredett.
S mindez kibõl lett e növény.
köszönöm, hisz köszvény.
Életed elmaró kezdete.

Utálat, mi nem múlik.
Ez maradt e vilgba,
de távozom lassan a bálba.
Mely a végét járja.