a kréta szárítja helyem
felkelek,
magam rendbe szedem.
Most még hideg vagyok
vérem a beton szívja
de valaki ott lentrõl
a nevemet szólítja
Legördül a könnycsepp
s én ölelném azonnal
bár tudom megijesztem
távoli arcommal
Hétmérföld a világ
hét torony köröttem
s a fény súgja belém, hogy
tudjam, Én megjöttem
Csak hát az a könnycsepp
jéghegyet olvasztott.
A fájdalmak között
embernek megtartott.