Kell
Írta: Nihlus Dátum: Június 18 2008 23:31:00
Ártatlanság a földúton,
Ártatlanság, hogyha mondom!
V
Teljes hír
Nyílnak a hegek, és feltûnnek a markok.
Szólna, hogy lehet, és meglátna egy parkot.
Deszkák vasvázon, húshegyek egymáson,
Fölös gesztusok, e halandó világon.
Maga volt biztos, az ilyesmi nem ritka,
Hegek pattannak, és máris oda titka.
Lábai tova, arca folyóban mosva,
Szakadatlan õ, szakadatlan kutatva.
Szerénység a vasvázon,
Szerénység, a fadeszkákon!
Majdan lép tovább, elõre nem tekintve,
Bolondulva, menetelve.
Fák sokasága, s köztük álldogálva,
Elpirulva, integetve.
Hegek a szemek. Vázak, deszkák a padok,
És a hústornyok, nos õk a balga testek,
Folyó a könnye, nincs szó rá, mi a lelke.
Elpirulna, s integetne...
Ártatlanság a földúton,
Ártatlanság, hogyha mondom!