jöttödben szedted le, az utcában
Csak nevettek rád, mert tudták,
hogy annak hozod, kit imádsz
Jöttél felém, hátra tett kézzel,
csillogó tiszta szemed kéklett.
Már tudtam, hogy loptál Nekem,
csak egy szálat, egyel sem többet.
Tudtad, hogy szeretem a virágot.
Felnõttként, - mint kisgyermek,
ki anyjának hízeleg, a világot
váltod meg, - csak örüljek.
Ablakom alatt ültetett rózsát,
melynek tövise sebezte kezed, ám
mégis leszedted, - csak, hogy lásd
- a szemem boldog mosolyát