Rímtelenül
Írta: Mikeroice Dátum: Június 21 2008 14:47:48
Soha nem felejtelek Téged,
Ki a Holdnak leánya voltál
V
Teljes hír
Hamuként szórlak el a tengerben,
Hogy a ráncos arcú nap fénye
Még egyszer, utoljára megcsillantsa
Patakban mosdó szemed világát
Búcsúztatva a jégszívû üstököst,
S égõ lelkû valóját a kékeken túl.
Soha nem felejtelek Téged,
Ki a Holdnak leánya voltál
Szomorú, hajnali arcom, és hideg,
Árnyékokban alvó testemnek,
Hol nem volt szín, kép, vagy látomás. -
Minden szürke volt, akár a fém.
Mellkasom acélból teremtetett,
Mint a hõs spártai harcosok,
Ám belül tûz helyett fekete por,
Fekete hang, fekete volt minden. -
Illatok ízek! Léteztetek tán?
Senki nem ért, hisz sötét lett megint. -