Áldozat
Írta: GothPoetGirl Dátum: Június 24 2008 09:25:03
H
Fájdalom hasított szívünkbe,
Mikor eljött az éjjel.
Sötét takarójával takart el
Minden egyes képet.
Teljes hír
Áldozat
Fájdalom hasított szívünkbe,
Mikor eljött az éjjel.
Sötét takarójával takart el
Minden egyes képet.
Csendesen vitt el minket
Az északi széllel.
Egy temetõben keltünk fel,
Körülöttünk emberekkel.
Nézték mocskos szárnyunk,
Mit megtépázott a szél.
Kezünkön bilincs zárul,
Mit nem téphetünk szét.
Késsel közelítenek felénk.
Szemünk csukva van,
De látjuk, amint a kés
Szárnyunk levágja.
Büntetés ez nekünk,
Nem szállhatunk el,
Mikor úgy van kedvünk.
Mindenünk elveszett.
Bár párnán alszunk,
Minden porcikánk fáj.
Tudjuk, nem szabadulunk,
Míg az elménk jár.
Hidegen, padlón ülünk
És várjuk a véget.
Fehér arcunkon folyik könnyünk,
Mert kitaszítottak minket.
Bilincs zárul újra,
Mikor kimehetünk.
Láthatjuk a múltat,
S amit tettünk.
Szobraink ledõltek.
A boldog idõk,
Mintha nem is lettek
Volna s nem lenne jövõ.
Azon az éjjelen
dõltek õk le,
Mikor elhurcoltak minket
A csípõs, hideg széllel.
Megbukott minden,
Csak az áldozat segít.
Tudjuk, az a vége,
Hogy feláldoznak minket.
Hideg kéz a vállunkon
Az oltárhoz kísér,
Hol minket áldoznak
Egy szebb korért.
Egyenként végeznek velünk.
Csak ezért kellettünk.
Jobb lesz, ha elmegyünk
S nem kell többet félnünk.
Varga Tünde
2007. december 19. szerda