A bosszú vége
Írta: Adry Boszy Dátum: Június 24 2008 10:17:48
H
Úgy szerettelek! Talán meg is haltam volna érted,
De te becsaptál, a szerelmemet nem kérted.
Azt mondtad, én vagyok az egyetlen, de volt ott még száz más,
Minden szavad méreg volt, csak szemfényvesztõ ámítás!
Teljes hír
A bosszú vége
Úgy szerettelek! Talán meg is haltam volna érted,
De te becsaptál, a szerelmemet nem kérted.
Azt mondtad, én vagyok az egyetlen, de volt ott még száz más,
Minden szavad méreg volt, csak szemfényvesztõ ámítás!
Szenvedélyes suttogásunk hirtelen gyûlölködõ ordítássá vált,
Áruló szerelmed megtorlásért, ígéreted bosszúért kiállt.
Azt hitted összetöröd szívem, s tetted büntetlen marad?
Tévedtél! Fogj hát pajzsot, kardot és védd magad!
Mert itt csata lesz, oly nagy, hogy a gyászos ég is beleremeg,
De csak ketten leszünk, nem kellenek más emberek!
Nem kell más, csak te és én, két egymásnak feszülõ akarat,
Itt ér véget minden, elégetünk mindent, lebontjuk a falakat.
Leromboljuk az álmaimból és hazugságaidból épült várat,
Pusztításunk híre harci dobok szárnyán szállhat.
Porig égetünk minden csalóka és édes ábrándot és emléket,
Könnyesen boldog perceimmel a halotti máglya lobogva éghet.
S ha már minden eltûnt, s nem maradt miért élni érdemes,
Jöhet a megváltás, az égi látomás, mely oly szépséges.
De nem egyedül megyek a halálba, magammal viszlek téged,
Hogy hazug ígéreteidet betartsd, és velem maradj végleg!