AZ ÉLET
Írta: ZETA Dátum: Június 28 2008 20:46:58
Minden pillanatba vannak
Gondolatok mik szaladnak.
Vágyak, álmok mivel szállok,
Megismerem a világot.
Teljes hír
AZ ÉLET
Élet pillanatok sora,
Hogy szertjük nem is csoda
Minden pillanat egy érzet,
Néha olyan, mint a végzet.
Emlékeink válogatnak,
Lelkünk örül néha annak,
Hogy milyen volt, azaz érzet
Mikor ránk nézett az élet.
Van, pillanat mi megmarad,
Ami örökké ránk szakad.
Az elsõ ez, az elsõ az,
Az elsõ igazi tavasz.
Pillanatok jönnek, mennek
Mégis mindben ott az érzet.
Üres napok, üres képek
Néha belõlük is kérek.
Ki hitte volna, hogy a jót
Feledni tudjuk, mint a hót.
Néha elolvadnak bennünk,
De megmarad az érzetük.
Minden pillanatba vannak
Gondolatok mik szaladnak.
Vágyak, álmok mivel szállok,
Megismerem a világot.
Mi az, ami mindbe ott van,
Ott van minden édes csókban,
Lelkünk mélyén és szívünkben?
Hát a hitünk mi jön velünk.
Mi is a hit, ami segít,
Mi a jóban, rosszban enyhít?
Bennem a hit életerõ
Semmivel nem cserélhetõ.
Hitem, létem az életem
Nélküle én nem létezem.
Hiszek szépben, jóban
És amiben csak igaz van.
Pillanatok sokasága
Hitünk kedves édes álma.
Mindenkiben ez egy folyam
Belülrõl jön és ez olyan
Ami mindig bennünk marad,
Ha pillanat tovaszalad.
Pillanatok mind ilyenek
Sietnek és elrepülnek.
Néha, néha úgy hallgatnak
Szívünkben csak zakatolnak.
Egy sarokban ülnek sorban,
Meglapulnak a fejünkben.
Összerakva sorba õket,
Egy életté összenõnek.
Így az élet egységbe van,
Pillanatok mégis abban.
Van pillanat, ami rövid
Álmomat mégis õ szövi,
Õ élteti a lelkemet,
Melegíti a szívemet.
Ami hosszú az a bosszú
Bármily rövid mégis hosszú.
Végtelennek tûnik néha
Szívem tõle mindig néma.
Hát a létem ebben élem,
Hogy mikor lesz majd a végem?
Nem akarom én azt tudni,
Mert kezdenék én most futni.
Sorsom elõl nem futhatok
Benne minden pillanatot
Szeretni kell, amit kapok,
Szeretni kell minden napot.
Ez versem a századik a Napkorongban
ZETA