Csuklómon zárul a hideg bilincs
S rácsok csukódnak ajtó helyett
A levegõben remény nincs,
Hogy egyszer életem lehet.
Bezártak e kis szobába,
Hol csak sötét fon körül,
Hol csak halál jár egymagába,
S õ tényleg nem könyörül.
Sebes csuklómból vér folyik,
A fájdalomtól könnyes szemem,
S összerogy a térdem is.
Mint egy kártyavár dõl minden.
Mindem, mi élet volt egykor,
Ma már csak elmosódott emlék,
Mit agyamban hordok,
Lelket törõ emlék még.
Még hordom szívemben
Azt a boldog napot,
Mikor volt miért élnem,
S mikor minden igaz volt.
Nem voltak hazudságok
Azok a szép szavak,
Miket mondtak akkor,
De ma semmi nem igaz.
Nem igaz a szerelem,
Nem igaz a gyûlölet,
Nem igaz a mese,
S nem igaz a bûvölet.
Egykor igaz volt minden,
Minden kimondott szó,
De ma itt ülnöm kell,
S várni, hogy egy naponr30;.
Miért áltatom magam?
Hisz senki nem jõ.
Itt maradok magam,
Míg a halál beköszön.
Varga Tünde
2008.05.19 Hétfõ