Emlék
Írta: csobad Dátum: Július 02 2008 07:56:17
Fájón lüktetõ bánattól búcsúztam akkor el
Az érzés, amit kaptam, azóta is felemel
C
Teljes hír
Az éjszaka csendjében hallgattam a neszeket
Mikor a szívem mélyén véstem be a nevedet
A sötét lombok alatt már egyedül sétáltam
És tündöklõ lelkemet a világ felé tártam
Fájón lüktetõ bánattól búcsúztam akkor el
Az érzés, amit kaptam, azóta is felemel
Idõnként még néha eszembe jut az a bánat,
hogy felerõsítse Irántad érzett hálámat
Most ugyanúgy hallgatom az éjben a neszeket
Szívem mélyén ugyanúgy õrzöm a nevedet
Az élet viharában fogom a kezedet
Csillogó szemmel nézem tündöklõ szemedet