Magányosan
Írta: GothPoetGirl Dátum: Július 02 2008 14:06:49
Ez a te átkod,
Mit cipelned kell.
Nincs, ki rád várjon,
Ha ölelés kell.
Teljes hír
Magányosan
Szíved szól: menj,
Eszed, hogy maradj.
Ki tudja, van-e hely,
Mi téged befogad.
Ez a te átkod,
Mit cipelned kell.
Nincs, ki rád várjon,
Ha ölelés kell.
Egyedül bolyongasz,
Míg meg nem érted,
Hogy nincs jobb nap,
Mit meg kell élned.
Minden napod ilyen.
Minden porcikád fáj.
Miden szél hidegen
Csókolja meg a szád.
Nem fogja senki kezed.
Nem tudod, merre futhatsz.
Nincs senki veled,
Ki mutatná az utat.
Bolyongasz sötét erdõkben.
Magányosan, egyedül.
Esténként lehunyod szemed.
Majd reggel kezdõdik elõröl.
Tested börtönében
Minden nap kín.
Ez meg sem történne,
Ha nem várna egy sír.
Egy nap lehunyod szemed
S nem nyitod ki.
Nem látod többet,
Mit is hagytál itt.
Nem lesz senki,
Ki sírodnál sír.
Az élet tényleg ennyi
S ezzel véget ér a kín.
Varga Tünde
2007.12.31. hétfõ