Fenyõ mese
Írta: kranczbela Dátum: Július 06 2008 12:50:11
Tobozodat én termettem,
ahogy sok testvéredét is.
C
Teljes hír
Egy öreg fenyõ története
Az öreg fenyõ intelme
egy fiatal fához:
Figyelj rám most!
Te, tobozból eredõ
földbõl cseperedõ
száraz, izzó nyarakat
jeges teleket átélõ
örökösen zöldellõ
apró lucfenyõ.
Nézz meg engem:
Tobozodat én termettem,
ahogy sok testvéredét is.
Kiket láttam szárba szökni
felcseperedni, majd kivágni.
Aki satnya volt, vagy ferde
azt a fûrész megkímélte
míg ki szép volt, sûrû, nyúlánk
nem kerülte el a halált.
Jönnek favágók fejszékkel
rudakkal és mércékkel.
Felmérni az állományt
osztogatni a halált.
Majd meg érkeznek az autók
s, elvisznek az árusok.
Így kerültök az utcákra
meztelenül ravatalra.
Ezek után hazavisznek
szépen felöltöztetnek
rád, díszeket aggatnak
végül gyertyát is gyújtanak.
Ekkor, mind köréd gyûlnek
kedvesen énekelnek
majd asztalt is terítenek
hogy halotti tort üljenek.
Ám, ha gyertyáid leégtek
nem vagy jó, csak szemétnek.
Ha nem hullajtod tûleveleid
talán maradhatsz szilveszterig?
Mert, ha véget értek az ünnepek
neked is bevégeztetett.
Díszeidtõl megfosztanak
a kuka mellé kidobnak.
Mert addigra az emberek
elfelejtik az ünnepet
s, azt is, hogy mi a szeretet.
Ha jövõre is ünnepelnek
tõlem, már új fát visznek
mert te rád
már nem emlékeznek!
Pedig a fenyõ maga szép!
Nem csupán karácsonyfaként.
Krancz Béla Pécs, 2006