boldog voltam veletek,
minden este közösen
vacsorához ülhettem
Egy szomorú reggelen
édesanyám végleg elment,
nagyon fájt ez énnekem
érte vérzett csak a szívem
Jártunk ki a temetõbe
édesanyám sírkertjébe,
az én férjem jött velem
hûségesen követett
Aztán egy nap távirat
benne rosszat tudattak,
elhunyt kedves anyósom
sírt párom a vállamon
Jártunk csak a temetõbe
akár csak két kisgyerek
akiknek a szíve-lelke
anya után epekedett.
Elmúlt ez a borzalom
jöttek újra dolgos napok,
féltettem én férjemet
kértem is én Istenem
Istenem meg nyugtatott
lelkem legyen csak nyugodt,
de eljött a nagy borzalom
férjem után rohanok
Hirtelen jött fájdalomban
testem, lelkem beleroskadt,
ilyet én még nem éreztem
engemet is temessetek!
Édesapám megrettent
mi történik körülötte
kisírt szemmel nézte lányát
hogy siratta el a párját
Némán sírtam, hogy ne lássák
mily szomorú volt e gyász,
szilánkokra tört életem
vigasztalást nem leltem
Nem kértem már Istenem
nyugtassa meg szívemet,
nem kértem én semmit sem
engemet is temessetek
Látta apám keservemet
beleszakadt az Õ szíve,
nem is mertem rágondolni
hogy az apám búcsúzik
Vigyáztam az álmára
hogy õt senki ne bántsa,
ismét egy nagy fájdalom
hogy bírtam ki nem tudom
Megismertem én a halált
nem is félek tõle már,
bár nem tudom, hogy merre jársz
családomat hagyd békén már!
Kicsi lett már családom
amit nagyon sajnálok,
mert akinek nagy a szíve
az tud adni szeretetet
Járok ki a temetõbe
egyebet nem tehetek,
emlékezem minden szépre
a rosszat elfeledem.
Kérem ismét Istenem
nyugtassa meg szívemet,
éljek én még békességben
gyógyítsa meg lelkemet
Kérlek Téged Istenem
adjál nekik békességet,
de én azért ne feledjem
hogy õk engem szerettek