Elhullott szirmok
Írta: LouisdelaCruise Dátum: Július 08 2008 19:28:03
Arcod, mint virág, - a fény felé feszeng,
Még, ha tudatlanságában a csapdája;
C
Teljes hír
CXC. szonett
Huncut ajkad, már csak képzeletem szüli,
Elfordult tõlem a szeretett Nagy-világ;
S ha már csak a tollam éltet, s még ha tûri
Is, - de teérted nem mond már többé imát!
Arcod, mint virág, - a fény felé feszeng,
Még, ha tudatlanságában a csapdája;
- Hamis e napsugár, becsap, félrevezet,
S hamar eljõ törékeny szirmod árnyéka!
Ne tedd, sose, hisz tõled a pusztaság is
Mérhetetlenül gazdag rétnek hat, s
Míg zengõ csalogány, füleimnek az is,
Ha sötét haragoddal sújtva reám hatsz!
Elhullott szirmok, - egy kósza szél játéka,
Elnyílt, de talán jövõre lesz új virága!
20080216
Louis De La Cruise
Minden jog fenntartva!