hónapok julius 4-2oo8
Írta: iytop Dátum: Július 14 2008 07:34:30

---

Fáradtan, álmatlanul egy Anya kicsinyét tartja ölében
S a gyermeke sír a betegség tüzében.

C

---

Teljes hír

---

Újból a tanyára ráesett az éj,
Egy szegényes kis házban
Boldogtalan lélek kínokban szerte-szét,
Fáradtan, álmatlanul egy Anya kicsinyét tartja ölében
S a gyermeke sír a betegség tüzében.
Éjnek közepe táján a gyermek elhallgat
Élete lassan elszáll s a szeme kiszárad.
Az Anya csöppnyi kis csendben elalszik,
Fel-fel retten, de csendnek birodalmán megnyugszik.
S lelkében a sötétséget avatják úrrá
Minden elszáll, egy szárny verdesi, szúrná.

Riadtan felébred, felugrik
Veszetten szalad a sáros utcán, kint.
Szoritja csöppségét a mellére.
A szent templomhoz ér, lépésrõl-lépésre.
Már két napja s két éjjel járja az utat
Mert õ vakon hisz, hiszi az Urat.
Megmenti néki csöppségét, a jótevõ,
S gondolata mindig ismétli:
Még ha szíve kõböl is van, õ a megmentõ.

És ha kell, nem eszek soha
Vagy böjtben haljak, elterülve itt a lábodra,
Csak gyermekem a szemét kinyissa újra,
S a csöpp kis kezét nyújtsa felém, nyújtsa.
Mert nekem itt a Földön ennyim van,
Az Ég pedig Angyalokkal dúsan.

Zokogása hideg, s a szobor nem mozdult,
Egyszeribõl minden elhalkult.
Szája remeg, nyelve csendesült,
Gyorsan tekintett gyermekére egyedül.
Halott volt, kezeiben vált halottá.
Orditó szemek tele gyûlölettel,
Figyelte a lábat élettelen testtel.
Halkan suttogóan mondta:
Hogyan nem érezted én fájdalmam?
Ki koldusként kértem fényed,
És te hidegen ökölbe szorítva kezed
Így segítesz, hogyan figyeljem képed.?

Hát vidd magaddal e földet
Mert kõbõl vagy és szótlan.
És nem fogod érezni mit érzek soha.
Nem hordtál gyermeket melleden, nem voltál Anya.
Csak ordított a fájdalomtól magában,
Mire kilépett megbolondulva állott a magányban