A csend szava
Írta: reitinger jolan Dátum: Július 14 2008 20:25:46
R
Gyóntam neki, mostohán.
Csatát vívtunk, ostobán.
Éreztem a forró lángot,
a testem izzott,parázslott.
Teljes hír
Csenddel ültem, amikor
ki nem mondott szavakon
csüngtünk és így figyeltünk.
Halkan, lelkünkben zenéltünk.
Nem vettünk semmit észre,
ránk szólt az élet miértje.
Üres volt már az agyunk,
éreztük, most mindent hagyunk.
Õ nem tudta mi van velem,
mélyen ült a lelkemen.
Nem tudta: rám szóljon-e,
csak kérdi: nem fáj, ugye?
" Ha nem szólsz, nem okoz bajt..."
Csak csendben ültünk és kint morajt
hallottunk. Felettünk zengett,
mert az ég vihartól rengett.
Gyóntam neki, mostohán.
Csatát vívtunk, ostobán.
Éreztem a forró lángot,
a testem izzott,parázslott.
S ahogy a vihar csitult,
a sírból éledt e holt.
Szája, mintha szólt volna,
lélek csak neki gyónna.
S mi repült csend-szárnyakon,
belém ült, létembe vakon.