Vége
Írta: The Upper Hungarian Noble Dátum: Július 15 2008 04:50:55
R
Kihullt kezembõl a lant.
Hiába nyúltam utána mélyre,
lezuhant, széttört, csattant.
És érzem, örökre elhallgatott. Pihen végre!
Teljes hír
Vége
Hullik kezembõl a lant,
hiába nyúlnék utána mélyre,
zuhan s csattan alant.
Eltörik, tán örökre. Vége.
Vége az énekeknek. Nincs mivel,
énekeljek, és nincs senki,
aki erõt adna. Madaram sem ível,
esik a mélybe, és senki meg nem menti.
Hullik kezembõl a lant,
hiába nyúlnék utána mélyre,
zuhan s csattan alant.
Eltörik, tán örökre. Vége.
Vége dalaimnak. Vége a nyárnak,
és az õsz kimarad, rögtön jön a tél.
Itt a halál, a túlvilágon már várnak,
záporoz könnyem, lantom sem él...
Hullik kezembõl a lant,
hiába nyúlnék utána mélyre,
zuhan, s csattan alant.
Eltörik, tán örökre. Vége.
Vonatom végleg megállt nekem itten,
leszállok róla, elõveszem zsebkendõm,
kibontom, és vonatom, azzal elintem.
viszi a pokolba törött lantom 18 esztendõm.
Hullik kezembõl a lant,
hiába nyúlnék utána mélyre,
zuhan, s csattan alant.
Eltörik, tán örökre. Vége.
Egykor dicsõbb hazám, engem is legyõztek.
Lanttal jártam volt fel s alá, de más volt
ki lantom kezemben tartotta, hogy zengjelek.
A Fekete Tündér már nem segít tartanom a lantot.
Hullik kezembõl a lant,
hiába nyúlnék utána mélyre,
zuhan s csattan alant.
Eltörik, tán örökre. Vége.
És ha egyszer újra pendíteném
dirib-darab szakadt lantom,
csak a fájdalomról jajolnék én,
törött lanttal, rekedt hangon...
Hullik kezembõl a lant,
hiába nyúlnék utána mélyre,
zuhan, s csattan alant.
Eltörik, tán örökre. Vége.
Oh gyönyörû Fekete Tündér, Fenan!
Engedd hogy köszönetet mondjak Neked,
és utolsó énekem Tenéked felajánljam!
Hulló lantomnak tán utolsó hangjai ezek...
Kihullt kezembõl a lant.
Hiába nyúltam utána mélyre,
lezuhant, széttört, csattant.
És érzem, örökre elhallgatott. Pihen végre!
/2008. 05. 27-28/
/UHN/