Feledésbe boruló õszi reggelen
Írta: kormi37 Dátum: Július 17 2008 16:27:25

---

T

Feledésbe boruló õszi reggelen,
Hasítva suhán át bennem az érzelem.

---

Teljes hír

---

Feledésbe boruló õszi reggelen,
Hasítva suhán át bennem az érzelem.
Kiállások hallatszanak a messzeségbe,
Csapatban sirályok sírnak nyugattól délre.
Könnyekben ázott szemem, most remeg,
Fázó tekintetem a messzeségbe mered.
Félve õrzött szívemet hová dugjam el,
Remegõ testemre senki sem felel.
Hamuszürke égbolton nincs fény,
Szívembõl kiapadt a remény.
Feledésbe tûntek álmaim,
Repülnének a vágyaim.
Suhanok a végtelenbe,
Kezem az arcomba temetve.
Csillagok között járok,
Senkit sem találok.
Érinti-e valaki kezem?
Melegség önti el szívem.
Nyíló szemembe süt a napsugár,
A vállamra, egy galamb száll.
Turbékold el édes madaram,
Hol az a hely ahol a szívem hontalan.
Feledésbe merülni kár volna,
Testednek, lelkednek, a föld az otthona.
Újra repít a hit, remény, bizalom,
Mert a szíved a szívemnek oltalom.
Feledésbe repülni nem fogunk soha,
Mert nem lehet a sors, ilyen mostoha.