Unalom
Írta: zsuzsu Dátum: Július 17 2008 21:24:21
R
A munka gondolatától, kiráz most a hideg.
S ha mégis eszedbe jut, hát nem ér a neved.
Olyan vagy, mint akit megsütött a nap heve,
Egész nap tengsz-lengsz, hosszába - széltibe.
Teljes hír
Vannak napok, amikor nem történik semmi.
Bár az óra nem áll, az idõ mégis ólomlábon jár.
Lefekszel, hogy pihenj, de nem találod helyed,
Kényelmetlen a párna, mert nyomja a fejed.
Majd mentõ ötletként, a hûtõ jut az eszedbe,
S ötször is belenézel, hogy enni mit lehetne.
Aztán végül egy könyvön akad meg a szemed,
De fanyalogva nézed, s gyorsan visszateszed.
A tévét, a rádiót, mind- mind sorra veszed,
De nincs olyan mûsor, ami tetszene neked.
Unott vagy, s tán ez a nap, akár jó is lehetne,
De ma az Isten sem tehet, semmit a kedvedre.
A munka gondolatától, kiráz most a hideg.
S ha mégis eszedbe jut, hát nem ér a neved.
Olyan vagy, mint akit megsütött a nap heve,
Egész nap tengsz-lengsz, hosszába - széltibe.
Hogy mégis mit akarsz? -magad sem tudod.
Csak azt, hogy ezt a napot végtelenül unod.