A megszokás hatalma
Írta: lidia Dátum: Július 18 2008 04:30:33
R
S leguggoltam Robikámhoz,
S mondtam: 'Én is hibázok,
Pedig tudom, hogy lenne jól,
Mégse mindig vigyázok...'
Teljes hír
A MEGSZOKÁS HATALMA
Robikám kicsit selypített
Mikor beszélni kezdett,
Volt egy néhány mássalhangzó,
Amely helyett mást ejtett.
'Bonat' volt a vonat, és az
'F' helyett meg 'p'-t mondott. -
Gyakoroltunk minden nap, - nem
Okozott ez sok gondot.
Találtam egy jó kis könyvet:
'Mondd ki szépen!' a címe,
Játékosan tanított, és
Megnyerõ volt a színe.
Leírta, hogyan formáljuk
Eme zöngés hangokat,
S vicces is volt, - míg tanultunk
Nevettünk jó nagyokat.
Mondtam Robikámnak: 'Mondjad
Szépen azt, hogy: fekete!'
Tisztán mondta, megdicsértem,
S ezt Õ örömmel vette.
'Most mondjad, hogy farkas!' - mondtam,
S azt is szépen kimondta,
- De egy gyermek ELÕBB kérdez,
Mielõtt gondolkodna.
'Anucika! Mé pekete
A paakac?' - csodálkozott.
S fel sem tûnt, hogy e szavakkal
Elõbb már megbirkózott.
Elmosolyodtam és most nem
Okítását folytattam,
Hanem magam elszégyellve
Fejét megsimogattam.
...Hányszor van, hogy én is tudom,
Mit hogyan kell mondanom,
Mégis megszokásból szólok, -
Mielõtt gondolkodom...
S leguggoltam Robikámhoz,
S mondtam: 'Én is hibázok,
Pedig tudom, hogy lenne jól,
Mégse mindig vigyázok...'
S láttam szemében, most ezzel
Tekintélyem nem csökkent. -
S forrón megölelve egymást
Szívembe hála szökkent.