A Valakihez
Írta: Meave Dátum: Július 18 2008 15:30:04
T
Mikor egyedül a világban csak magam vagyok,
És felettem kigyúlnak az égi csillagok,
Teljes hír
A Valakihez
Mikor egyedül a világban csak magam vagyok,
És felettem kigyúlnak az égi csillagok,
Egy gondolat, ami bennem életre kell,
Az, hogy téged soha nem feledlek el.
Ott vagy már bennem, te vagy a jobb részem,
Az vagy, ami én soha nem lehettem.
Mert te vagy a fényem, a csillagom az égen,
És te tartasz itt, te vagy minden reményem.
Ha megölellek, a világ sem hiányzik,
És elnémul elmém, ami mindent megismerni vágyik.
Eltûnik a sok szabály, miket régen megtanultam,
Veled az vagyok, akinek születtem hajdan.
Nem kell bizonyíték, nem kell a nagy szó,
A szeretet a szívvel mér, és ez az érzés oly jó.
Hát szeress te is engem, erre vágyom én,
Én adom cserébe a szívem a lelkem kezén,
Akit még senki sose látott, féltve õriztem,
De érted kicsalom, ki bújt a belsõ rengetegben
És a fényre kilököm, hogy megláthasd az arcát,
Talán ijesztõ lesz, mert megjárta az élet harcát,
De megszépül majd, ha szeretve, ölelve magadhoz fogadod
És a mosoly sugárzó lesz újra, ami az évek alatt megkopott.
Így csak magamat adom, a csupasz, félõ, reszketõ kis lelkem.
Fogadd, vagy üldözd messzire, mindegy, a lényeg, hogy szerethettem.