Édesanyám kérésére / Hungarian idiot/
Írta: Whatshername Dátum: Július 18 2007 12:09:14
Egy nap anyukám azzal állt el?,
Hogy ha már az ? lánya annyira men?,
Teljes hír
Egy nap anyukám azzal állt el?,
Hogy ha már az ? lánya annyira men?,
Akkor írjon magáról olyan verset,
Amin a nagyközönség jókat nevethet.
S én mosolyogtam is ám, rendesen,
Rögtön válaszoltam rá, kedvesen,
Hogy meglesz, hamarosan elkezdem, írom,
És most belefogtam, tovább már nem bírom.
Szóval én vagyok magam, magam,
Se több, se kevesebb, biztos abban,
Hogy ? tökéletes, szép és okos,
Vadulós-mókás, mert számára az a fontos.
Fontos, nekem, ugyan ki másnak?
Minden bakimért mást tartok hibásnak.
Ha pedig mosogatok a konyhában,
Kirobban kacajom, hatalmas sugárban.
Leülök én akkor, muszáj nevetni,
Bár erre okot nem könny? keresni.
De néha duzzogok, azt se tudom, miért,
És fújtatok, csapkodok: engem meg ki ért?
Nagy terveim is akadnak,
Fejemben ?rült baromságok vannak.
Gabonakört csinálok majd holnap,
S biztosan tudom: hurka szaga van a Holdnak.
Nézem a tükrömben bájos arcomat,
Vagy épp vívom állandó, up-date harcomat.
Szeretem, ha utánam megfordulnak a srácok,
De az igazi álomcsávóra még azért várok.
Imádom ölelgetni drága jó anyukám,
Pedig dühös, ha megyek a fejem után.
S bár cinikusan, öntelten lenézek ezreket,
Bennem óriási dózisban van a szeretet.
Lehet, csinos vagyok,édes, tehetséges,
Meg ahogy vonulok az úton,na, az felséges,
De nem vagyok tökéletes, megsúgom ,világ,
Mert bel?lem sajnos hiányoznak a hibák...