Egyetlen pillanat
Írta: reitinger jolan Dátum: Július 20 2008 08:36:00
T
S ha eltökéltség tûzi csak a célt,
Kéretlen-e a tompa sors adta acél.
Teljes hír
Szaja! Versed nyomán, szeretettel.
S ha eltökéltség tûzi csak a célt,
Kéretlen-e a tompa sors adta acél.
Csengj ki a néma köd-szitálta csendbõl,
Hangod zengjen acélosan, csengõn,
Táruljon e márvány-sík holt idõ,
Hogy életre keljen álom és jövõ,
S habokra omoljon fel, az égbe nyúlva,
Ne reszketésként az õsi-térbe hullva,
Zárja be szívig mélyülõ dallama,
Mint ringó ágon kinyíló rózsa-halma,
S ha csöppenõ érzés veszne e tájban,
Évszak ne remegjen, mint hó a nyárban,
Ne légy semmiség e jéghegynyi térben,
Hisz a múlt-jövõ néha csak képzet,
Ne szökjön könny fátyolként szemed körébe,
Hisz csendesülve vár a pillanatnyi végzet.