Költõi hitvallásom
Írta: tenger Dátum: Július 20 2008 20:08:54
C
Igaz költõk, barátok,
Szabadságot adjatok,
S azt a hangot, azt a hangot,
Melyet a tunyaság oly sokáig altatott!
Teljes hír
Eltévedt ez a világ,
S benne a kóbor lélek,
Újra valami új kell,
Hogy megtisztuljon a népem.
Kell a szó, rendületlen!
Kell a nemes szív szava,
Hogy boldogságban csillogjon,
A Lélek felemelõ tava!
Igaz költõk, barátok,
Szabadságot adjatok,
S azt a hangot, azt a hangot,
Melyet a tunyaság oly sokáig altatott!
Áldott fény a szívünkbe,
S millió-egy gondolat,
Melyeket tõled várnak, TESTVÉR!
Ezt meg ne tagadd!
Nekünk adatott napfény,
Mi szívünk szerint dalolunk,
S mikor eljön a hazahívó szó
A naplementével együtt búcsúzunk!
Búcsúzunk, de nem örökre,
Mert a nap is újra, újra kél,
S a költõ, mint boldog, megfáradt
ÚJRA, MEG ÚJRA HAZATÉR!
GYÕR, 2008. JÚLIUS 20.