Szívem vallomása
Írta: tenger Dátum: Július 21 2008 11:17:44
H
Mint alvó gyermek
Õriztem szelíden álmom,
S reméltem szívvel- lélekkel
Könnyeket nem kell látnom.
Teljes hír
Mint alvó gyermek
Õriztem szelíden álmom,
S reméltem szívvel- lélekkel
Könnyeket nem kell látnom.
Ha teremtésre születtünk,
Miért a pusztítás a vágy?
S miért jó az, ha az ember
Mindent elhamvasztó halált lát?
Bár rémiszt ez a kép, ez a tudat,
Én mégis Reménye vagyok e világnak,
Hisz érzem, létem mint hûss patak,
Enyhületet ad, minden szeretett virágnak.
Ilyenkor boldog a szív, boldog,
A hûss patak, igazi tengerré válik,
S mint gyermek a csillagok fényével,
Szelíd hullámaival úgy játszik!
Nagy remény, a szívben
S az arcomon egy új mosoly,
Mellyel üzenem bíztaton,
Tündökölj, áldott NAPKORONG!
Bíztasd a kezeket, bíztasd,
Hogy adjanak végtelen sorokat,
Mint ahogy a hegyek lankái adnak
Mézédes szõlõérlelte borokat.
Ne lankadjon szívünk soha,
Mi költõk szárnyaljunk szabadon,
S mint reménykeltõ fény, az éjben,
Legyünk ott a szomjoltó tavakon!