Ûr
Írta: voyager Dátum: Július 23 2008 15:14:30
H
hibátlan tökéletesség voltál
íveket betöltõ
csorbítatlan erõ
égetõ...
Teljes hír
Örökséged ólomként rogy' rám
féltésed hullámot ver ereimben
kormos palánkba ütközök mindíg
ahogy sorvadó percekbõl
lélegzetet vesznek napjaim...
fekete kendõt kötött a nyár
éjszaka költözött a szívembe
lefolyik a fény a falaimról
s amit érzek -
nem fér a lelkembe !
Sírhant õrzi fényed
izzó mécsesként bevilágítod az utat
ahogy hozzád naponta eltalálok
de annyira hiányzol -
hogy ebbe lassan belehalok !
Úgy gondoltad
hontalan álmokat szõsz'
belédtolulva az idõ megállt...
pedig:
te voltál a fény simogatása
pöffeszkedõ felhõk habja
ringó kalászaink ígérete
álmaink -jövõnk reménye...
Te
hibátlan tökéletesség voltál
íveket betöltõ
csorbítatlan erõ
égetõ...